Szervezet közlemény

Hillsborough-i kampányzáró – Danny Sanches JR. és Ed Glover

A Belfort megyei progresszív kampány még nem ért véget, Ed Glover újra nagyszabású rendezvényt szervezett Hillsborough-ban, méghozzá az egyik szenátorjelölttel, Danny Sanches JR-ral. A hivatalosan „baráti összejövetelként” meghirdetett eseményen természetesen bárki részt vehetett, a fellépők megtekintése ingyenes volt. A nap végén jótékonysági vacsorával zártak, amelyből a befolyt összeget a rászoruló belforti családok megsegítésére fordít a szenátorjelölt. A vacsora végeztével Mr. Glover zárta az estét:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!  Barátaim! Tisztelt leendő Sanches szenátor úr! Belfort megyei támogatóink!

Pazar vacsorán és egy csodás estén vagyunk túl, de emlékezzenek, amíg mi itt lakomázunk, sok ciron polgárnak még a napi betevőre, s egy száraz kenyérre sem telik. Ez így van most, de nem kell örökké így lennie, kötelességemnek érzem, hogy segítsek az elesetteknek! Eddig már unásig részleteztem a Cironia Works program szociálpolitikai következményeit, illetve a progresszívek abbéli terveit, hogy szolidáris szociális hálót építünk ki. Jobb, ha tisztázzuk, hogy ez nem lesz elég! A nyomor fogalmával mindenkinek tisztában kell lennie, ez egy olyan szociológiai jelenség, ami abban tér el a szegénységtől, hogy a benne élő emberek már nem is akarnak kitörni belőle, beletörődtek a helyzetükbe, s akár már több generációig visszamenően így élnek. Az Egyesült Államok és a nyugat-európai demokráciák politikai elitje úgy kezeli a helyzetet, hogy dollármilliókat ölnek különféle szociálpolitikai programra, de egyébként mást nem tesznek. Ez hiba, ha ugyanis a nyomorban élő emberek készpénzt kapnak, azt jó eséllyel nem megtakarítják, vagy befektetik, hanem dohánytermékekre és alkoholra fordítják. Erre az a politika és az átlagos emberek többségének válasza, hogy így jártak, megérdemlik, megkapták a lehetőséget. De ez nem így van! Ugyanis alulképzett, elkeseredett és reményvesztett emberekről van szó, akik rég feladták az előrelépés álmát, nincsen is lehetőségük a feljebb lépésre. Kialakul egy elképesztő láncfolyamat: minél nagyobb a nyomor mértéke, annál nehezebb anyagilag segíteni, s minél több anyagi segítség vész kárba, annál kevesebben akarnak segíteni. Ezért mondom, hogy nem pénzzel, hanem lehetőségekkel segítsünk nekik! Nem, nem elég az éhezőnek enni adni, a szomjazónak inni adni, vagy a hajléktalant elszállásolni! Ezeknek a nyomorult sorsú embertársainknak arra van szükségük, hogy saját magukon tudjanak segíteni. Hosszútávon ez a nyomor felszámolásának módja, amelyet munkahelyteremtéssel, széleskörű felnőttképzéssel és családi bérlakás programmal, valamint a családsegítő szolgálati rendszer bevezetésével lehet megoldani. Erre azonban nem egy vagy két év múlva lehet sort keríteni, ahogy mondtam, hosszú távú, nehéz és költséges folyamatról van szó, de előbb vagy utóbb sort kell rá keríteni! A Progresszív Párt a segítségre szoruló emberek pártja, mi meghalljuk, ami George Taylornál és a reformpártiaknál süket fülekre talál!”

Ekkor néhány perc szünet következett Glover beszédében, ugyanis az alelnökjelöltnek ki kellett elégítenie emberi szükségleteit. A mosdóból visszatérve már mással folytatta a beszédét:

„Elnézést kérek, ha ki kell menni, hát ki kell menni… Kritikusaim gyakran vádolnak azzal, hogy nem vagyok elég mérsékelt politikus. Talán igazuk van annyiból, hogy a többségnél sarkosabban fogalmazok bizonyos kérdésekben. Ennek ellenére nem tartom magam radikálisnak semmilyen szempontból, sőt, sokkal inkább vagyok konzervatív felfogású bizonyos kérdésekben. A déli megyékben értenek engem leginkább, s – tapasztalatom szerint – itt vagyok a legnépszerűbb is. Ez talán azért van, mert a déli mentalitás e megyékben erősen ott van az emberekben, ilyenek, mint a politikai tenni akarás, a kemény munka, a szabadság iránti vágy és a makacs hazaszeretet. Itt, Belfort megyében is erősnek éreztem a déli mentalitást, akárhányszor is jártam itt. Mindig tisztelettel fogadták a véleményemet, soha nem mérgesedett el a helyzet, rendezvényeimen nem volt semmiféle incidens, kiabálás, ne adjisten verekedés. Persze azt gondolnánk, ez természetes, de tapasztalataim szerint a felbőszült, félrevezetett tömegnél nincs veszélyesebb. A hazugságot mindig könnyebb elhinteni, min az igazságot, nagyon sokszor találkoztam efféle provokációval. Én nem haragszom arra, aki valamiben nem ért egyet velem, sőt, örülök, ha tudunk vitatkozni, de amint valaki a személyemet támadja, ráadásul alaptalanul, nos, az már képes felidegesíteni. Hadd osszam meg Önökkel az egyik ilyen élményemet. Egy idősebb hölgy egyszer Walker megyében azt mondta nekem, hogy szégyelljem magam, amiért egyfolytában hazudozom a beszédeimben. Meglepődtem, de visszakérdeztem, hogy tudna mondani egy példát. Persze nem mondott, csak szitkozódott és morgott, ott is hagyott engem. Az ilyeneket egyszerűen nem értem, s jól tudom, hogy az ilyen hiszékeny emberek kisebbségben vannak. Én – egyes politikai csoportokkal ellentétben – soha nem fogom azt kérni Önöktől, hogy szavaimat tekintsék tényeknek és isteni kinyilatkoztatásnak! Ellenkezőleg, el is várom, hogy minden polgárnak legyen saját véleménye, legyenek saját gondolatai, ne csak kövesse a „nagy vezért”. Az oktatási rendszer is felelős azért, hogy vannak ilyenek, ezért kell mielőbb bevezetni a gondolkodásra nevelő, egyenlő és igazságos köznevelést! Minden mindennel összefügg, addig is csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy soha ne higgyék el egyetlen politikus szavait se – az enyémet se –, hanem gondolják át az elhangzottak tartalmát és annak fényében ítélkezzenek. A politika még nem tiszta sajnos, a jövőben kell kitisztítanunk – közös erővel és széleskörű népi összefogással!

Valószínűleg a választások előtti utolsó belforti beszédemet hallották, köszönöm még egyszer támogatóimnak az aktív segítséget, köszönöm minden progresszív választónak a támogatást, és a függetleneket is arra kérem, hogy válasszák Underwoodot, válasszák a Progresszív Pártot és a mai est házigazdáját is, Mr. Danny Sanches JR szenátorjelölt urat, aki volt olyan kedves, hogy megszervezte a belforti kampányzáró rendezvényt! Utolsó üzenetem az Berfort megye népének, hogy merjenek bátrak lenni, merjenek cselekedni és merjék elmondani véleményüket a szavazófülkékben! Pártom mindenki előtt kinyitja a lehetőségek kapuit, érdemes tehát megfontolni a döntést! Köszönöm!”